Ramadán (törökül Ramazán) havában minden jámbor muzulmánnak böjtölnie kell: napfelkeltétől naplementéig, 30 napon át. A böjt igen fárasztó, de este vidáman lehet falatozni. A tengerpart idegenforgalmi központjaiban az éttermek napközben is nyitva maradnak, csupán egy konzervatív család vendégeként lehet észrevenni a különbséget.

    A vallási ünnepeket a holdnaptár szerint tartják, így azok minden évben más napra esnek, ahogy a keresztényeknél a húsvét és a pünkösd. A ramadánt a Seker Bayrami, vagyis a cukorünnep zárja le: a családok meglátogatják egymást, és édességet visznek egymásnak a gyerekek legnagyobb örömére. A háromnapos cukorünnepet követi (kb. 2 hónappal később) az áldozat ünnepe, amely négynapos, és amelyen a családok rendszerint birkát áldoznak. De a déli tengerpart turisztikai részén nem lehet látni utcán birkát vágó embereket, így folyó vért sem. Erre kijelölt helyek vannak. A törökök rendkívül zajosan ünneplik nemzeti ünnepeiket: színes felvonulásokat és több kilométer hosszú ünnepi meneteket tartanak, különösen október 29-én, a köztársaság napján (1923 - a köztársaság megalakulása).

    A törökök nemzeti sportja a birkózás. A versenyzők füvön vagy homokon állnak ki egymás ellen térdig érő bőrnadrágban, tetőtől talpig beolajozva. A pehlivanlar (birkózók) legfontosabb fesztiválját az Edirne melletti Tunca folyó egyik szigetén rendezik meg. Törökország déli részén kell kérdezősködni. Ha szerencsénk van, akkor az üdülőhely környékén éppen kifogunk egy birkózóversenyt, amelyet gyakran tartanak falvakban.